Nem az a legjobb barátod, ki emlékkönyvedbe ír,
hanem az, ki veled együtt érez, veled együtt sír.
Két szócskát írok neked : mindig és soha;
Légy boldog mindig, de szomorú soha.
Kis Petőfi nem vagyok, verset írni nem tudok,
csak azt írom könyvedbe: légy boldog örökre.
Száraz ágon ül egy veréb, emlékkönyvbe ez is elég.
Ha nem lenne ennyi elég, szálljon mellé még egy veréb.
Az élet útja kétes és nehéz, vezéreljen rajt egy túlvilági kéz.
Ha lépsz, gondold meg léptedet, mert visszalépni nem lehet.
Ha majd egyszer évek múltán, hajad fehér lesz, kezed reszkető, kisunokáid közül a legkisebb egy könyvet vesz elő:
"Nézd nagymama egy könyvet találtam!"
S te felnyitod a kis könyv fedelét, s eszedbe jutnak a régi arcok, valaki, kit tán rég takar a sír.. s kisunokáid félre összesúgnak:
"Nézzétek, a nagymama sír."
Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak!
Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad!
Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett a legszebb virág fakad.
Minden ember lelkében egy dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.
S csak kinek szép lelkében az ének, az hallja csak mások énekét is szépnek.
Mit kívánnék egyebet, csendes lépésedet kísérje szeretet, életed legyen örök nyár, kevés felhő, sok-sok napsugár.
Ha szívedben sok a bánat, ne meséld el fűnek-fának,
Nem baj, hogyha fáj, ha vérzik, ne mondd el, hisz úgysem értik.
Ha megtanulsz valakit igazán szeretni, próbálj meg hozzá mindig hű maradni,
Mert szeretni könnyű, csak ösztön az egész, de hűnek maradni sokszor igen nehéz..
E könyvbe emlékverset teszek, gondolj rám akkor is, ha nem leszek,
Tudom mi az élet, egy hervadó rózsa, gondolj arra, ki e pár sort neked írta.
Sírva jöttél a virágra, s körülötted mindenki örült,
Igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva menj el a világból, s körülötted mindenki sírjon.
Gyönyörű az, ha az ember célba lát, és el is éri azt tűzön-vízen át.
Most még összekötnek az iskolapadok,
most még együtt játszunk, még nem vagyunk nagyok,
de ha egyszer a mi útjaink is széjjelválnak, marad-e emléke e kis barátságnak?
Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem,
Hanem amit tűrni kell, mosolyogva, csendesen.
Ha majmot látsz ülni a fán, húzd meg a farkát és gondolj rám!
Virágos legyen az életed, mint nappal a kikelet,
Három csillag vezéreljen: Hit, remény, szeretet!
Ha bajban melletted áll a barát, akkor biztos lehetsz benne, hogy ő igazi barát.
Azt kívánom légy szerény, mert ez egy szép erény,
Legyél okos ne pedig önfejű kos.
Emlékül mit írjak egy ifjú lánynak
Kire még az élet örömei várnak. Ki még nem csalódott, kit még nem ért bánat.
Emlékül legjobb lesz, ha azt kívánom: legyen az életed hosszú, édes álom
Álmodjál csendesen mindenféle szépet, és ne tudd meg sohasem mi is az az Élet!
Kis barátnőm naplójába mit is tudnék írni?
Ne tanulj meg kicsi (pl)Kati soha soha sírni.
Legyen boldog minden órád, boldog minden perced.
Jöjjön el érted is a mesebeli herceg.
Evezz, evezz az élet tengerén, csak ki ne köss a bánat szigetén.
Legyen erőd tovább evezni, s a boldogság szigetén kikötni.
Ha leírod a neved a porba, az első futószél elhordja,
de ha a neved kősziklába vágod, azt évek múltán is megtalálod.
Kék ibolya, zöld nefelejcs, engem soha el ne felejts.
Sok szép emlék, vers díszíti könyvedet, én itt hátul őrzöm őket, hogy meg ne szökjenek