Beálltam egy zsúfolt parkolóba és leengedtem az ablakot, hogy a hátsó ülésen nyújtózkodó kutyusom kapjon elég levegőt. Nem akartam, hogy utánam induljon, megálltam hát a járdán és visszamutatva rá, határozottan azt mondtam:
- Ott maradsz! Érted?? Maradsz! Maradsz!!
Egy közeli autó vezetője, látva hogy szőke vagyok, csodálkozva végigmért, majd megszólalt:
- Csak be kell húznia a kéziféket!

 

 

 

 

Suli után álltunk a haverokkal a folyosón, amikor elfutott mellettünk egy csapat 8.c-s. Az egyik ki akarta rántani a kezemből a tesi cuccomat, de nem sikerült neki. Erre én a középső ujjam felmutatásával és egy hangos ordítással illettem őt, de a kezem fent maradt, és szemben az ajtó mögül kilépett az egyik tanár.

 

 

Egyszer a barátom nagynénjéhez mentünk vendégségbe és hülyéskedtünk, mire a primitív, elme öcsém bezárt minket a fürdőszobába. Poénkodtunk, hogy engedjen ki, vagy betörjük az ajtót. Én nem akartam semmi rosszat, csak meglendült a lábam és berúgtam az üveges ajtót. Később még levertem a mézesedényt is, ami összetört. Égtem mint grillcsirke a sütőben.

 

 

 

Összeismerkedtem egy helyes fiúval, és randit beszéltünk meg. Korábban odaértem, és rögtön megláttam őt az asztalnál egy másik lánnyal. Odarohantam hozzá, kiabáltam vele, és ocsmányságokat vágtam a fejéhez. Másnap küldött egy SMS-t, hogy miért nem voltam a megbeszélt helyen. Felhívtam, és emlékeztettem a történtekre. Ekkor azt felelte:
- Most már értem, miért volt olyan mérges a tesóm - és elmagyarázta, hogy este az ikertestvérével ordítoztam.
Átmentem hozzájuk, és bocsánatot kértem tőlük, de azóta sem merek a tesója szemébe nézni.

 

A barátnőm és én elmentünk a barátnőm szerelme után. Ő utána ment, fel az emeletre is, de a srác csúnyán elküldte. A barátnőm nagyon ki volt és felnézett oda, ahol a szerelme lakik. De meglepetésére a szerelme anyja nézett ránk ferde szemmel. Azután egy ideig kerültük azt az utcát.

 

Egyszer meglátogattuk anyukámat egy korházszerű építményben. Eldőltem édesanyám ágyán és észrevettem egy kapcsolót. Úgy gondoltam feoltom a villanyt, de a villany nem oltódott fel. Még néhányszor megnyomtam aztán meguntam. Úgy véltem kiégett a villanykörte. Nem sokkal később bejön egy ápolónő és megkérdezi, hogy miért hívattuk. Így aztán kiderült, hogy amit én villanykapcsolónak néztem az igazából egy nővérhívó.

 

Egy kimerítő nap után a suliból hazaérve befeküdtem egy kád habos vízbe, hogy kipihenjem  a matekdoga fáradalmait. Elnyúltam a vízben, és fogalmam sincs, honnan jött rám, de a nagylábujjamat szórakozottan bedugtam a kád végében lévő csap csövébe. Amikor ki akartam húzni, meg sem mozdult. Kikiabáltam anyunak, hogy jöjjön és segítsen, de ő sem tudta kiszabadítani, pedig még a szappant is bevetettük. Azt mondta, hogy ne izgassam magamat, hoz segítséget. Legnagyobb rémületemre meg is érkezett a segítség: a szomszédunk, aki beállított az ezermesterládikájával meg a fiával, aki nagyon helyes srác! Miközben próbálták kiszabadítani a lábamat, ott kellett feküdnöm a kádban, és igyekeztem eltakarni magam a fürdőhabbal. Állítólag öt perc múlva már ki is szabadultam, de nekem óráknak tűnt. Legszívesebben a lefolyón a vízzel együtt én is eltűntem volna.

 

Egyszer Pécsen voltam és láttam ott egy gyönyörű múzeumot a barátnőmmel. Elhatároztuk, hogy bemegyünk. Láttunk is egy hatalmas kaput és gondoltuk ott kell bemenni. Ezért beindultunk, egy park féle volt ott, ahol emberek ültek. Úgy határoztunk, hogy mi is odaülünk közéjük. Egyre közelebb értünk hozzájuk. Kezdett gyanús lenni, mert mind köntösbe voltak, előszőr nem értettük, hogy miért. De mikor a mentőautót megláttuk, akkor világossá vált számunkra is, hogy mi bizony a kórház betegei közé akartunk leülni.

 

Születésnapom volt, bérházban laktam és mentem haza, levoltak kapcsolva a villanyok a sötétben mentem haza, magányosan, amikor kinyitottam az ajtót, fingtam egy orbitálisan nagyot és felkapcsolódtak a villanyok... és elkezdtek rekettyésen énekelni:
- Boldog szülinapot...

Tavaly nyáron a barátnőmmel vettünk fagyit (gombócosat) és mivel nagyon szeretünk hülyéskedni, mikor már az enyémet befaltam, a barátnőmébe is belenyaltam egyet, de az túl nagyra sikeredett és majdnem az egészet lenyaltam, erre odaadta nekem hogy "Anyád, ez má' nem kell.."
Mondom: "Nekem se.." és hátradobtam magam mögé a tölcsért, de nem vettem észre, hogy a gombóc meg kirepült belőle előre, hát pont egy padon ülő nőcire pottyant rá... Sűrűn bocsánatot kértünk és elhúztuk a csíkot amilyen gyorsan csak tudtuk...

 

Majdnem betörtem az ajtót (nyitva volt), úgy siettem az első szabad helyet megtalálni a WC-ben... Dolgom végeztével gondoltam már semmi végzetes nem történhet... Kinyitottam a csapot, hogy kezemet tisztítsam, nem jött semmi..... Nem adtam fel, kinyitottam a meleg csapot is, s mint derült égből villámcsapás, elkezdett remegni a mosdókagyló... Úgy megijedtem, hogy hátrahőköltem, s csak néztem mi fog történni... A mosdókagyló nemsokára leszakadt... víz még nem jött.....? Gondoltam odamegyek megnézem már mi a fene ez... hirtelen hatalmas sugárban lőtt rám a barnás trutymó... Rohantam ki a fodrászüzletből, ahol előtte a hajamat csinálták... Azóta már csak biztos helyen pisilek ;o). S azóta már a hajam sem hullik...

 

 

 

 

Az egyik nap, amikor a szám. tech. terem előtt várakoztunk az órakezdésre, ellenállhatatlan vágyat éreztem az iránt, hogy hangot adjak a tanár iránti gyűlöletemnek. Ez a többieknek is tetszett, tehát jól kibeszéltük. Lezárásképpen azt mondtam:
- Tibi bácsi egy BIGFOOT!
Nem is értettem miért nem röhögnek a többiek, pedig olyan jó beszólás volt. Hátrafordultam és ott állt mögöttem teljes valójában a büdöslábú, szandálos-szakállas informatikatanár!
Azóta már yetinek hívjuk.

Egyszer voltam egy diszkóba és megláttam egy helyes srácot aki mellettem volt. Annyira menőzni akartam meg keménykedtem (úgy, hogy közben nem néztem rá), hogy észre sem vettem, mikor elment, csak egy óra múlva, amikor haverom szólt.

A barátom szülei nemrég színházba mentek, ezért ő felhívott, hogy használjuk ki az időt kettesben. Átmentem hozzájuk, és rögtön vetkőzni kezdtünk. Még sohasem feküdtünk le egymással, ezért egy kicsit ideges voltam. Ő viszont nagyon figyelmes volt, és nem erőltette a dolgot, inkább hagyta, hogy én mondjam meg, mit tehet és mit nem. Már egészen kezdtem belemelegedni a dologba, amikor a közelből éles, lövésszerű zaj hallatszott. Mindketten az erkélyablakhoz mentünk, és láttuk, hogy valaki tűzijátékot lőtt fel. Úgy, ahogy voltunk, meztelenül, összebújva kimentünk az erkélyre, és együtt bámultuk a színes fényeket. Amikor véget ért a tűzijáték, be akartunk menni a házba, de akkor a legnagyobb rémületemre az erkélyajtó meg sem akart moccanni. Még mielőtt kitalálhattunk volna bármit, az erkélyről megláttuk, hogy a szülei megérkeztek, akik végül beengedtek minket. Egy rossz szót sem szóltak, de életemben nem voltam ennyire kiszolgáltatott helyzetben: meztelenül befutottam, magamra kaptam a ruháimat, és szó nélkül, sírva elrohantam tőlük. Egy hónap múlva szakítottam a fiúval, ezért ő bosszúból mindent elmesélt a haverjainak, akik azóta is rajtam röhögnek.

A nagypapámnak egy kazettát szántam születésnapjára, amire néhány dalt vettem fel, és szerettem volna egy verset is rámondani. Éppen ennek elkészítésén minkálkodtam, amikor hirtelen meglátogatott a barátom. Beviharzott a szobámba, és rám vetette magát. Heves csókolózásba kezdtünk, úgyhogy a versmondás abbamaradt. Másnap persze késésben volt az egész család. A nagy sietségben rögzítettem még a verset, de visszahallgatni már nem maradt időm. Amikor a nagyszüleimnél az ajándékok átadására került sor, a kis unokaöcsém rögtön berakta a kazettát a magnóba, és elindította. A daloknak mindenki örült, közben kedvesen beszélgettünk mindaddig, amíg hirtelen heves sóhajok nem hallatszottak a magnóból. Azt hittem elsüllyedek, de még mindig reménykedtem, hogy talán nem ismerik fel a hangomat. Sajnos ez a remény is szertefoszlott, amikor a barátom hallhatóan a nevemet suttogta. Nem tudtam mást tenni, mint kikapcsolni a szerkentyűt, és azonnal elhagyni a helyiséget.

Már évek óta rendszeresen járok bőrgyógyászhoz, mert hullik a hajam. A legjobb barátnőm egyszer mesélte, hogy azt olvasta, a petting segít megszüntetni a hajhullást. Nekem persze halvány lila gőzöm sem volt, mi lehet az a petting, de azért megkérdeztem a következő alkalommal a bőrgyógyászomat, nem alkalmazná-e az esetemben ezt a gyógymódot. Az orvos azonnal harsány nevetésben tört ki, az asszisztens pedig elmagyarázta, hogy én még túl fiatal vagyok az ilyesmihez. Ahogy eljöttem az orvostól, rögtön felhívtam a barátnőmet, és elmagyaráztattam vele, mi is ez a szakszó. Mióta megtudtam, mire is kértem meg a doktort, nem merészkedem vissza hozzá.

A lehető legrosszabbkor csörgött a mobilom, éppen a bank előcsarnokában voltam, ügyintézés előtt. Háromszor hívtak gyors egymásutánban, háromszor nem szólt bele senki. A harmadik alkalommal leesett, hogy ez nem lehet más, mint Pancika, a kétéves unokahúgom, akinek egyik hobbija, hogy minden létező telefonon telefonál, de persze még nem tud beszélni, szinte kizárt, hogy más így szórakozzon velem. Tehát kedvesen szóltam a harmadik telefonálónak:
- Pancika, Te vagy az? Tudod, hogy nem szabad elcsenni az anyu telefonját és nyomkodni. Mondjál szépen valamit Katkának, jó?
Negyedszer már vonalasról hívtak, az én egyik drága ügyfelem és bevallotta, hogy az első három is ő volt, csak valami zavar volt az Erőben, így én nem hallhattam, ő viszont minden szavamat...

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stressz-mentesen fel tudok készülni majd az eseményre. Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb.
8:45-re értem haza, nem volt mar idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellől, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal fele fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok...
A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Hú-ha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam, hogy miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése, stb. Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat. - mondtam neki.
Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!

 

Oldal: Cikis sztorik
Szia :) jó helyen jársz! Szép napot neked! :) - © 2008 - 2024 - hel-gu.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat